Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat Oktatási Szakosztály

Szögliget, 2013. április 27 – május 5.

 Sziasztok!

 Hát én is mindenkit csak buzdítani tudok, hogy hajrá, ezt a bulit aki barlangászik nem hagyhatja ki!!!:)

Nagyon szerencsések vagyunk, mert egy félig felújított ház teljes összkomfortja kényeztetett minket....ami fokozatosan szépül és kényelmesedik... Hihetetlen csapat jött össze Alsó hegy lábánál...így 2 naponta gitáros éneklés 4 gitárral, Dorka gyönyörű hangjával, végül hegedűvel, kalimbával, dorombbal is feltuningolva... Folyt az elmaradhatatlan sör.... A ritmus a szokásos volt, reggel 7-este 22.00-ig program, mégis hihetetlenül kipihentetett, feltöltött....és sokan voltunk úgy, hogy 1 nap pihenővel,akár 30 napos is lehetne a tábor... Jómagam is betegen, kimerülten, a síkságon való élettől elpunnyadva érkeztem, és az utolsó nap éreztem hogy most kellene kezdeni...

Hihetetlen élmény és elméleti anyagot kaptunk meg... A barlangászat igazi csínját bínját... amit noha már nagy mértékben birtokoltunk, nyilván van aki 100%-ban is... mégis az oktatók végtelen, szelíd türelmével újra és újra másik oldalát láthattuk meg a dolgoknak... Gyakorolni van mit... Talán az utolsó nap a Barázdálás-zsomboly beszerelésével éltem át újra, hogy mit is jelent a Barlangászat... Beleszerelmesedtem... újra...  Mindig ad valami újat, valami pluszt....

És ezzel nem voltam egyedül... ugyan úgy, ahogy méreteivel, újra és újra térdre hívja az embert... nem lehet tiszteletlenül közeledni hozzá... Csendes alázattal hív magába szelíd méltóságával...

A zöldelő hegyek, az élénken csordogáló Bába-völgyi patak... A Bába-völgy geomorfologiai tagozódása, amelybe Juju rövid sétaközi előadásai pillantattak be. Több millió évre repítettek vissza minket a gyönyörű meleg tavaszi napsütés ellenére. A síkságon töltött 7 hónap után, minden ég felé tornyosuló szint... Katartikus hatással van a lelkemre... Ezt már csak az tudja fokozni, hogy a csapatfelosztásnak köszönhetően, nagyon jó emberekkel kerül össze mindenki, és a külön töltött napok ellenére még sincs klikkesedés... Én 2 ipari alpinos sráccal, köztük az egyik, igazi tanítómester - a csapat legjobbika :)

Egy vér vagyunk, mindenkit valahol legbelül valami nagyon hasonló hajt. Mint egy évek óta együtt élő hippi kolónia, ki sátorban, ki a házban. Este közös evés (Börcsök Péter kíváló ízvilágával), mintha mindig együtt lettünk volna, mintha mindig együtt éltünk volna...

Nincsennek hisztik, veszekedések. Mindenki tudja miért is van ott, és mi is a tennivalója. Magam részéről, többször eszembe jutott, hogy vajon miért nem felkészültebben jöttem el egy későbbi tanfolyamra, amikor újra jó a kondim, tudok készülni, gyakorolni... már beszerelni... Így pedig csak bemutatkoztam mint egy igazi bölcsész... De a válasz mindannyiszor az lett, hogy ennek most kellett lennie. Októbertől rengeteg gyakorlást szervezek majd, már átlátom hogy mit kellene tudnom, ha menni még nem is megy, és igazából ezért kellett nekem a tanfolyam. Nem mondom hogy nem szégyeltem magam, mikor mindenkinek jobban mentek a húzórendszerek, a standolások, a fizikai törvényszerűségek, de az élet ettől szép: mindenki máshoz ért, sokfélék vagyunk. És ebből a sokszínűségből áll össze a világ mint egy nagy csodálatos perzsaszőnyeg.

Büszke vagyok rá hogy ott lehettem, részt vehettem rajta! :) Köszönet érte az Oktatási szakosztálynak, hogy ilyen komolyan vette amit vállalt!!!

A régieknek pedig biztatás, hogy segédoktatókra MINDIG szükség van!:) Szép napot mindenkinek! :)

Tóth Éva Mária (BEAC)


Belépés tagoknak